Hungary
Szójegyzék

Alagúteffektus (kvantumos) - A kvantummechanika megengedi, hogy egy olyan részecske átjusson egy akadály egyik oldaláról a másikra, amelynek a klasszikus fizika törvényei szerint nem lenne elegendő energiája erre. Ez a kvantumos alagúteffektus szabályozza az alfa-bomlást, és teszi lehetővé a könnyű részecskék fúzióját a csillagokban, és azt, hogy a Nap milliárd évekig süssön le ránk.

Alapállapot - Egy atommag (vagy atom) legkisebb energiájú állapota.

Alfa-részecske - A héliumatom magja, amely két protont és két neutront tartalmaz. Ez egy rendkívül stabil atommag, amelyet számos nekezebb atommag egyben bocsát ki az alfa-bomlásnak nevezett folyamatban. Amikor az alfa-részecskéket felfedezték, még nem tudták, hogy protonokból és neutronokból állnak. Kétszeresen ionizált héliumatomoknak is hívhatjuk őket, vagyis ezek olyan héliumatomok, amelyeknek mindkét elektronját eltávolítottuk.

Antianyag - Kizárólag antirészecskékből álló anyag.

Antirészecske - Egyfajta szubatomi részecske, amely egy normál részecske tükörképe olyan értelemben, hogy a kulcsfontosságú jellemzői az adott normál részecske fordítottjai. Például az antiproton tömege a protonéval megegyezik, de töltése negatív. Amikor egy részecske és annak antipárja találkozik hatalmas energiakibocsátás mellett megsemmisülnek. Ehhez hasonlóan részecske-antirészecske pár keletkezhet csupán energiából. Az antielektron neve pozitron, és töltése pozitív, amelynek nagysága az elektronéval egyezik meg.

Atomi tömegegység (amu) - Az atommagok tömegének megadására használt szokásos egység. A semleges szénatom, 12C tömegének tizenketted része. Egy atommag amu-ban mért tömege közelítőleg az atommag tömegszámával egyenlő.

Barionok - Olyan hadronok, amelyek három kvarkból állnak. A legkönnyebb barionok a proton és a neutron. A nehezebb barionok, mint például a delta-részecske, instabilak. A barionok és a mezonok (egy kvarkból és egy antikvarkból áll) alkotják a hadronok két típusát.

Béta-bomlás - Olyan folyamat, amelyet a gyenge kölcsönhatás szabályoz, és amelynek során a protonok és a neutronok egymásba alakulhatnak át. Egy neutron béta-bomlásakor egy elektron és egy antineutrínó keletkezik. Egy szabad neutron béta-bomlása megengedett, mert tömege meghaladja egy proton és egy elektron össztömegét. Egy proton csak az atommagon belül képes béta-bomlásra, amelyhez plusz energiára van szükség, így a folyamatban egy pozitron és egy neutrínó jön létre. Protontöbbletes atommagokban játszódhat le a folyamat.

Béta-sugárzás - Olyan elektronok és pozitronok régi elnevezése, amelyeket az atommagok béta-bomlás során figyeltek meg.

Borromean-atommag - Olyan instabil atommag, amely három elkülönülő részből állónak látszik. A legnagyobb rész adja az atommag törzsét, míg két nukleon (rendszerint neutron) pedig "körbelengi" a törzset. Ezt a három összetevőt (a törzs és a két nukleon) az erős kölcsönhatás gyengén tartja egyben olymódon, hogy ha az egyik összetevőt eltávolítjuk a maradék kettő közötti kölcsönhatás nem elég ahhoz, hogy együtt maradjanak, az egész egység felbomlik. Ez a viselkedés nagyon egyedi a természetben. A Borromean kifejezés a matematikai csomóelméletből származik, ahol a Borromean gyűrűk úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy egy-egy gyűrű tartja a másik kettőt együtt. Borromean-atommag például a 6He, 11Li and 14Be, melyek közül mindegyik glóriás atommag is.

Buborékkamra - Olyan eszköz, amely a töltött (nagyon ionizáló) részecskék pályáját teszi láthatóvá, amikor azok egy "túlhevített" folyadékon haladnak keresztül. Néha egy folyadékot, például folyékony hidrogént, a forráspontja fölé lehet melegíteni, amennyiben az nagyon tiszta. Azonban a töltött részecskék útjuk során buborékokat hagynak maguk után az ilyen "túlhevített" folyadék azon pontjain, ahol ionizálják azt.

Ciklotron - Gyorsítóberendezés töltött részecskék számára, ahol mágneses tér segítségével a részecskéket spirális pályára kényszerítjük egy vákuumkamrában, és elektromos tér felhasználásával sorozatos "lökésekkel" gyorsítjuk őket.

Delta-részecske - A nukleonok egyfajta állapota. Ezt a részecskét a nukleonok kicsit nagyobb tömegű, gerjesztett állapotaiként képzelhetjük el.

Detektor - Bármely olyan eszköz, amelyet mérések során valamely részecske észlelésére, és tulajdonságainak meghatározására használnak.

Diffrakció - A hullámoknak azon tulajdonsága, hogy egy akadályba ütközve szóródnak. Ennek a szóródásnak az erőssége a hullám frekvenciájától és az akadály méretétől függ.

Elektromágneses sugárzás - Bármely sugárzás, amely rendelkezik önfenntartó elektromos és mágneses térrel. Minden elektromágneses sugárzás a vákuumban ugyanazzal a sebességgel, a fénysebességgel terjed. A fény, a rádióhullámok, az ultraibolya, a gamma- és az infravörös sugárzás is alapvetően ugyanaz, kizárólag a frekvenciájukban, azaz a hullámhosszukban térnek el egymástól. Az anyagra kifejtett eltérő hatásuk a frekvenciájuk, és így az őket alkotó fotonok energiájának különbözőségéből adódik.

Elektron - Az elsőként felfedezett elemi részecske. A részecskék leptonoknak nevezett családjába tartozik. Az elektron nagyon könnyű, negatív töltésű részecske, az atomnak az atommagon kívül található összetevője. Tömege 9x10-31kg; a legkönnyebb atom, a hidrogénatom tömegének körülbelül kétezred része. Nincs kiterjedése, pontszerű részecske. A fémekben az elektromos áram szállítója.

Elektron-befogás - Olyan folyamat, amelynek során az atommag elnyel egy elektront, átalakítva egy protont egy neutronná és egy neutrínóvá.

Elhullatási vonalak - A Segre-térkép határai, amelyeken túl atommagok nem léteznek. Azért hívják így, mert ha egy nukleont az elhullatási vonalon lévő atommagba helyeznénk, akkor az abból azonnal kilépne.

Energiaszintek - Egy atommag energiájának megengedett, diszkrét (kvantált) értékei. Minden egyes atommag az energiaszintek egyedi mintázatával rendelkezik. Az atomok és a molekulák energiaszintje is hasonló egyedi mintázatot mutat.

Energiavölgy (nukleáris) - Az egy nukleonra jutó energia nem minden atommagban ugyanannyi. Ha az atommagokat N és Z szerint rendezzük a Segre-térképhez jutunk. Minden egyes atommag helyén az adott atommagban az egy nukleonra jutó energiával arányos függőleges vonalat húzva, a vonalak teteje egy felületet alakít ki, amely egy völgyre hasonlít. A stabil atommagok ennek a völgynek az alján helyezkednek el. Azok az atommagok, amelyek feljebb vannak radioaktív átalakuláson mennek át, energiát veszítenek és lecsúsznak a völgy oldalain.

Felezési idő - Az az idő, amelynek elteltével a radioaktív atommagok nagyrésze elbomlik.

Fotoelektron-sokszorozó - Nagyon érzékeny fotondetektor, amely képes az energiát mérni rendkívül gyenge fényimpulzus esetén is. Általában gamma-sugárzás észlelésére képes szcintillációs detektor részét képezi. A fényimpulzus egy szcintillációban, azaz fényfelvillanásban jelentkezik.

Foton - A fényt alkotó részecske. Einstein 1905-ben felvetette, hogy a fény kis csomagokban, azaz fénykvantumokban terjed. Az úgynevezett fotoelektromos jelenséget akarta megmagyarázni, amikor a fény elektronokat üt ki egy fém felületéről. Max Planck munkásságával kiegészítve, ez jelentette a régi kvantumelmélet kezdetét, amelynek értelmében a fényt diszkrét, egyedi csomagok összességének tekintették. Később felismerték, hogy ezek a fényenergia csomagok egy részecskének megfelelő tulajdonságokat mutatnak, például egyedi pontokként jelennek meg egy detektorban, így elnevezték őket fotonoknak.

Frekvencia - Egy rezgő rendszerben a rezgések száma egy másodperc alatt. Hullámok esetén a hullámhegyek száma, amely egy másodperc alatt áthalad egy adott ponton. Mértékegysége a Hertz ( = másodpercenkénti ciklusszám).

Fúzió - Olyan magfizikai folyamat, amelyben két könnyű atommag legyőzi a közöttük ható kölcsönös elektromos (Coulomb) taszítást és egyesül. Ez nagy mennyiségű energia felszabadulásával jár, amely a Nap és más csillagok energiaforrása. Remélhetőleg egy nap az emberiség is fel tudja majd használni a fúziót energiatermelésre.

Gamma-sugárzás - A gerjesztett állapotban lévő atommagok egy nagy energiájú fotont (a fényt alkotó részecske) bocsáthatnak ki. Az atommagok el is nyelhetik a gamma-sugárzást, így gerjesztett állapotba kerülnek.

Gerjesztett állapot - Az atommag bármely energiaszintje az alapállapot fölött.

Glóriás atommag - Az 1980-as évek közepén felfedezett egzotikus atommagok egy fajtája, amely jóval több neutront tartalmaz, mint az adott elem stabil izotópja. Ez néha ahhoz vezet, hogy a legkülső egy-két neutron nagyon lazán kötődik a többi nukleonhoz és idejük nagy részét a többi nukleon által kifejtett erős kölcsönhatás hatótávolságán kívül töltik. Az ilyen atommagok rendkívül instabilak, és csak a kvantummechanika különleges szabályai miatt léteznek. Egyneutronos glóriás atommag például a 11Be és a 19C, míg a kétneutronos glóriás atommagok egyben Borromean atommagok is. Protonglóriával rendelkező atommagok is léteznek (például a 8B), de a proton pozitív töltése és az atommag többi része között fennálló taszítás miatt a proton nem "kóborolhat" el túl messze. Ezért a protonglória kiterjedése jelentősen kisebb, mint a neutronglóriáé.

Gluon - Tömeg nélküli részecske, amelyet még sosem figyeltek meg különállóan, magában a hadronokon kívül. A kvarkok közötti vonzást hozza létre, összetartva őket a nukleonokban.

Hadronok - Minden olyan részecske, amely az erős kölcsönhatásban vesz részt. A hadronokat kvarkok alkotják; a protonok és a neutronok hadronok, csakúgy, mint a mezonok.

Hasadás - Olyan folyamat, amelyben egy nehéz atommag szétesik két kisebb, közel egyforma nagyságú atommagra miközben az általa tárolt energia egy részét kibocsátja. Hasadást többnyire szándékosan egy neutronnak az atommagba történő belövésével hozunk létre, de létezik spontán hasadás is. A hasadási folyamatot használjuk fel az atomerőművekben irányított láncreakció előidézésére.

Határozatlansági elv - A kvantumelmélet egyik alapvető ötlete, amelyet először a német Werner Heisenberg fogalmazott meg. Állítása szerint bármely objektum bizonyos mérhető tulajdonságpárjai, például a pozíció és a lendület, nem ismerhető meg teljes pontossággal egyidőben. Azonban ez a szubatomi méretekben jelentkező bizonytalanság nem a mérőeszközeink tökéletlenségéből származik, hanem az objektumok elidegeníthetetlen, eredendő jellemzője.

Hullámhossz - Egy hullám két csúcsa (vagy legmélyebb pontja) közötti távolság, amely fordítottan arányos a hullám frekvenciájával. Elektromágneses hullámok esetén a hullámhossz egyenlő a fénysebesség és a frekvencia arányával.

Interferencia - A hullámoknak az a tulajdonsága, hogy két hullám találkozásakor olyan mintázatot képeznek, amelyet csúcsok (ahol két hullámhegy találkozik, amelyek felerősítik egymást) és lapos részek (ahol egy hullámhegy és egy hullámvölgy talákozik, amelyek kioltják egymást) jellemznek. A sötét és világos részek által alkotott mintázatból következtetni lehet a hullámok tulajdonságaira és annak a rendszernek a jellemzőire, amelyben az interfencia létrejön.

Ion - Olyan atom vagy molekula, amely elektromosan nem semleges, mivel többnyire egy vagy több elektronját eltávolították, de az elnevezést azokra az atomokra is alkalmazzák, amelyekhez egy többletelektront hozzáadtak (negatív ion).

Ionizáció - Az a folyamat, amelyben az atomokból vagy molekulákból eltávolítunk elektronokat, így azok többé már elektromosan nem lesznek semlegesek. Az alfa-, béta- és gamma-sugárzás ionizálja annak az anyagnak az atomjait, amellyel kölcsönhat.

Izobárok - A különböző proton- és neutronszámmal, de azonos össznukleonszámmal (azonos tömegszámmal) rendelkező atommagok.

Izomer - Egy hosszú élettartamú gerjesztett állapotban (izomer vagy más néven metastabil állapotban) lévő atommag. Bizonyos atommagok ilyen gerjesztett állapotban maradhatnak viszonylag hosszabb ideig az állapot kvantumjellemzői miatt, amelyek megakadályozzák, hogy az atommag alacsonyabb energiaszintre lépjen gamma-sugárzás kibocsátása közben.

Izotónok - Azonos neutronszámmal, de eltérő protonszámmal rendelkező atommagok.

Izotópeltolódás - Egy atom optikai spektruma majdnem kizárólag az atommagon kívül található elektronoktól függ, azonban egy kicsi, de mérhető hozzájárulása az atommagnak is van. Ez azt jelenti, hogy az optikai spektrum pontos mérése lehetővé teszi az atommag méretének meghatározását, ami nagyon hasznos olyan atommagok esetén, amelyek élettartama túl rövid ahhoz, hogy elektronszórási kísérletet végezzünk velük.

Izotópok - Egy adott elem (rögzített protonszámú) összes fajtája, amelyek a neutronszámukban különböznek egymástól. Tehát a 12C és a 14C a szén különböző izotópjai.

Ködkamra - Olyan eszköz, amely a töltött (nagyon ionizáló) részecskék pályáját teszi láthatóvá, amikor azok "telített" vízgőzön haladnak keresztül. Annak, hogy a levegő mennyi vízgőzt tartalmazhat van egy határa, azonban néha ezen a határon túl lehet menni. Azonban a töltött részecskék útjuk során cseppeket hagynak maguk után azokon a pontokon, ahol ionizálják a gőzt.

Kvantummechanika - A szubatomi világot uraló fizikai törvények halmaza. A huszadik század elején Max Planck és Albert Einstein ötleteivel kezdődött a története; teljes matematikai elméletté az 1920-as évek közepén fejlesztette Niels Bohr, Erwin Schrödinger és Werner Heisenberg. Más fizikusok, mint például Paul Dirac, Max Born és Wolfgang Pauli is jelentősen hozzájárultak a továbbfejlesztéséhez. Ugyan a kvantummechanika a tudomány legsikeresebb elmélete, amely megalapozta a modern fizikát, kémiát, elektronikát és anyagtudományt, következtetései meglehetősen furcsák, és a megszokott gondolkodással ellentétesek különösen amikor valaki először ismerkedik meg vele.

Kvark - A proton, a neutron, a mezon és más hadronok építőeleme. Önmagukban, a hadronokon kívül még nem figyelték meg őket idáig. A proton két, úgynevezett "fel" és egy "le" kvarkból áll. Ezeknek a kvarkoknak a töltése pozitív, továbbá az előbbi az elektron töltésének 2/3 részével, míg utóbbi annak 1/3 részével rendelkezik. A neutron két "le" és egy "fel" kvarkból áll, így össztöltése nulla, azaz semleges töltésű részecske.

Kvark-gluon plazma - Amikor a maganyag nagy hőmérsékletet és nyomást ér el, mint például nagy energiájú nehéz atommagok ütközése során, a nukleonok közötti határok eltűnnek, így a kvarkok és a gluonok egyfajta masszát hoznak létre. A Világegyetem a Nagy Bumm után ilyen kvark-gluon plazma állapoton ment keresztül a protonok és neutronok létrejötte előtt.

Láncreakció - Amikor az urániumatom magját egy neutron befogásával hasadásra késztetjük, a folyamat során néhány újabb neutron bocsátódik ki. Ezek a keletkezett neutronok újabb atommagokat képesek hasadásra késztetni, és így tovább, ami az uránium jelentős részének átalakulásához vezet. Ez egy neutronok által indukált láncreakció.

Leptonok - Az elemi részecskék két fajtája közül az egyik. Ezek közé tartozik az elektron, a müon, a tau-részecske és a nekik megfelelő neutrínók is.

Lineáris gyorsítóberendezés - Gyorsítóberendezés töltött részecskék számára, ahol a részecskéket sorozatos "lökésekkel" vákuumkamrában gyorsítjuk váltakozó elektromos tér segítségével.

Maganyag - Általánosan az atommagban lévő összes anyagot értjük alatta. Azért járunk el így, mert a maganyag összenyomhatatlan, és a protonok illetve neutronok sűrűsége az összes atommag közepén körülbelül ugyanannyi, a legkönnyebbeket kivéve. Ezért a neutroncsillagok sűrűsége is az atommagok belsejében mérthez hasonló.

Mágikus számok - Különleges proton- és neutronszámok, amelyekkel rendelkező atommagok a környezetükben található atommagoknál stabilabbak. Neutronokra ezek a számok a 2, 8, 20, 28, 50, 82 és 126. Protonokra ugyanazok azzal a kitétellel, hogy 126 protonnal rendelkező atommagot nem ismerünk.

Mezon - Szubatomi részecske, amely a nukleonok között ható magerőt közvetíti. Számos fajtája van, amelyek lehetnek semlegesek, pozitívan vagy negatívan töltöttek. Ma már tudjuk, hogy a mezonok, a nukleonokhoz hasonlóan, kvarkokból épülnek fel. Azonban a nukleonokkal ellentétben, egy kvarkot és egy antikvarkot tartalmaznak.

Neutrínó - A béta-bomlás során kibocsátott nagyon könnyű részecske. A neve azt jelenti "semlegeske", és úgy gondolták sokáig, hogy tömege nulla (a fotonéhoz hasonlóan). Ma már tudjuk, hogy a neutrínóknak három fajtája van, és az ezeknek megfelelő antirészecskéik, azonban ezek közül az atommagok a legkönnyebbeket bocsátják csak ki.

Neutron - A protonok mellett az atommagok másik összetevője. Tömege kicsit nagyobb a protonénál, azonban elektromosan semleges. Az atommagon kívül önmagukban nem élnek túl sokáig, béta-bomlás során átalakulnak protonná és antineutrínóvá körülbelül tíz perc elteltével.

Neutroncsillag - Egy nagy csillag halálakor bekövetkező szupernóva robbanás után visszamaradó tömör objektum. Sűrűsége közelítőleg egy atommagéval egyezik meg. Számos kísérlet irányul arra, hogy feltárja a maganyag tulajdonságait nagy nyomáson, amivel közelebb kerülhetünk a neutroncsillagok megértéséhez is.

Nukleon - A protonok és neutronok közös elnevezése.

Nuklid - Adott proton- és neutronszámmal rendelkező atommag. Körülbelül 7000 különféle nuklid létezhet, amelyek közül csak néhány száz stabil.

Nyújtott deformáció - Egy gömb olyan deformációja, amelynek eredményeként rögbilabda alakot kapunk. Ezt úgy érhetjük el egy léggömb esetén például, hogy két egymással szemben lévő pontján meghúzzuk a felületét.

Összenyomott deformáció - Egy gömb olyan deformációja, amely akkor jön létre, ha a két oldalát összenyomjuk. A Föld összenyomva deformált, mivel a sarkoknál kicsit lapult a formája, ami azt eredményezi, hogy az egyenlítő hosszabb, mint ha a Föld tökéletes gömb lenne.

Pion - A legkönnyebb mezon, amelynek tömege körülbelül egy nukleon tömegének nyolcadrészével egyenlő.

Pozitron - Az elektron antirészecskéje. Tömege megegyezik az elektronéval, de elektromos töltése azzal ellentétes (pozitív). Az atommagokból származó béta-sugárzást elektronok vagy pozitronok alkotják a nagyrészt detektálhatatlan neutrínókkal együtt.

Proton - Az atommagok egyik összetevője, és a legkönnyebb atommag, a hidrogén egyetlen alkotóeleme. Töltésének nagysága az elektronéval egyezik meg, tömege pedig körülbelül kétezerszerese az elektronénak. Minden semleges atom annyi protont tartalmaz, amennyi elektron kering az atom magja körül.

Relativitáselmélet - Einstein speciális relativitáselmélete két ötleten alapul: (I) a vákuumbeli fénysebesség mindig ugyanannyi függetlenül attól, hogy milyen gyorsan mozgunk a fényforráshoz képest, (II) a fizikai törvényei ugyanazok egy tetszőleges, egyenletes sebességgel mozgó laboratóriumban is. Ennek az egyik következménye az, hogy a tömeg (m) és az energia (E) ekvivalensek (felcserélhetők), és E=mc2.

Rendszám - Jele Z, a protonok száma az atommagban. Egy semleges atomban az elektronok számát is jelöli, mivel az atommagon kívül elhelyezkedő elektronok össztöltésének egyensúlyban kell lennie az atommagban lévő protonok össztöltésével.

Részecske-hullám kettősség - A kvantummechanika koncepciója, amelynek értelmében az anyagot és sugárzást a legalapvetőbb szinten kezelve azok néha hullámnak, néha pedig részecskének látszanak. Például mind az elektronok, mind pedig a fotonok néha részecskeként, néha pedig hullámként viselkednek.

Röntgen-sugárzás - Az elektromágneses sugárzás egyik fajtája, amelynek hullámhossza rövidebb az ultraibolya fényénél, de hosszabb a gamma-sugárzásénál. Mivel a sugárzás hullámhossza arányos az energiával, a röntgen-fotonok energiája kisebb a gamma-fotonokénál, azonban nincs éles határ a kettő között. Röntgen-sugárzásról beszélünk a 10 nanométertől 10 pikométerig terjedő hullámhossz-tartományban.

Segre-térkép - Az atommagok olyan rendezett térképe, ahol a függőleges tengelyen a protonszámot, a vízszintes tengelyen pedig a neutronszámot tüntetjük fel. Általában egy N és Z értékhez tartozó kis négyzetben az adott atommag fontos jellemzőit mutatjuk be, mint például a radioaktivitása.

Spalláció - Amikor egy proton vagy más könnyű részecske nagy energiával egy nehéz atommagnak ütközik, akkor az atommag széttöredezhet könnyebb atommagokat létrehozva. Jelenleg úgy gondoljuk, hogy például a 6Li ilyen spallációs reakciókban keletkezik a csillagközi térben.

Spektrométer - Olyan eszköz, amely a sugárzást hullámhossza (frekvenciája) alapján válogatja szét. Mivel minden atommag vagy atom egyedi hullámhosszúságú sugárzásokat bocsát ki, egy ismeretlen mintát alkotó összetevők feltérképezhetők ennek alapján. Továbbá a hullámhosszak mintázatának vizsgálata alapvető információkkal szolgál arról az atomról vagy atommagról is, amely a sugárzást kibocsátotta.

Spektrum - Annak az ábrázolása, hogy egy forrás által kibocsátott elektromágneses sugárzás erőssége (fényereje) hogyan függ a hullámhossztól. A kifejezéssel arra a fénysávra is utalhatunk, amelyet akkor észlelünk, amikot a fényt vagy más sugárzást frekvencia (hullámhossz) szerint felbontunk; a legismertebb példa erre a látható fény szivárványspektruma.

Spontán hasadás - Az a folyamat, amelyben egy nehéz atommag két könnyebb, közel azonos tömegű részre esik szét. Ez a radioaktív bomlások egyik fajtája, amely anélkül is végbemegy, hogy az atommagot erre egy másik részecske kényszerítené, ellentétben a atomreaktorokban lejátszódó folyamattal, ahol a hasadást egy neutron befogása előzi meg.

Szcintilláció - Bizonyos anyagokban létrejövő, részecskék, illetve gamma-sugárzás által kiváltott fényfelvillanás.

Szcintillációs számláló - Olyan részecskedetektor, amelyben a szcintillációs fényt figyeljük meg és mérjük fotoelektron-sokszorozóval.

Szilícium detektor - A töltött részecskék detektálására használt modern eszközök azt a jelenséget használják ki, hogy a részecskék rajtuk keresztülhaladva vagy bennük megállva elektromos jelet hoznak létre. Az ilyen detektorok a magreakciókban keletkező részecskék energiáját és mozgásuk irányát is képesek meghatározni.

Szinkrotron - A ciklotronokból fejlesztették ki nagyobb energia elérése érdekében. A spirális pálya helyett körpályát használ, amelynek segítségével a töltött részecskéket a fénysebességhez közeli sebességre tudja gyorsítani.

Szupernehéz atommagok - A 110-es vagy annál nagyobb Z értékkel rendelkező atommagok.

Szupernóva, Ia és II típusok - A szupernóva nem más, mint egy csillag élete végén bekövetkező kataklizmatikus robbanás, amelynek során nagyjából annyi energia bocsátódik ki, mint amennyit az adott galaxisban található összes csillag sugároz abban a pillanatban. Az Ia típus az, amikor egy kettős csillag egyik objektumát adó fehér törpére a társáról hulló anyag tömege elér azt a kritikus szintet, amit már a fehér törpe nem képes megtartani. A II típus esetén egy hatalmas csillag üzemanyaga teljesen kifogy. A magreakciók által fenntartott kifelé irányuló nyomás nem képes ellenállni a befelé ható gravitációs nyomásnak, ezért a csillag összeroskad. Az összeroskadás csak egy pontig mehet végbe a maganyag összenyomhatatlansága miatt, ezért a befelé tartó anyag visszapattan és lökéshullám keletkezik, ami rengeteg energia és anyag kibocsátásával illetve neutrínósugárzással jár együtt. Számos olyan elem, amely minket és a Naprendszert alkotja ilyen szupernóvákban keletkezett milliárd évekkel ezelőtt.

Tokamak - Olyan eszköz, amellyel fúziót hozhatunk létre a Földön. Egy tórusz alakú vákuumkamrából áll, amelyben a kölcsönható ionokat zárt pályán tartjuk hatalmas mágnesek segítségével.

Tömegdefektus - Egy atommag tömege és alkotórészeinek (szétválasztva őket) tömegösszege közötti különbség. Érdemes megjegyezni, hogy egy bomlásban létrejövő részek teljes nyugalmi tömege kisebb, mint a bomló atommag nyugalmi tömege, amelyet néha tömegcsökkenésnek neveznek.

Tömegszám - Jele A, a protonok és neutronok számának összege az atommagban. A=N+Z, ahol N a neutron, Z pedig a protonok száma.